Az elmúlt néhány nap

Itt az ideje, hogy írjak, mert ahogy néztem nagyon el vagyok maradva. Ez azért van, már mint az, hogy nem írok rendszeresen, mert eléggé felturbózódott az élet. 
Sikerült végre nyelvkurzust találni és elkezdeni. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az a kurzus, amiért annyit rohangáltam, persze nem indult el, amit nem közöltek velem, csak akkor mikor ott voltam este, hogy bocsika, nem kaptam meg a levelet? Hát nem, nem kaptam meg, még azóta se. Így most arra az órára járok amire egyébként is, mindenféle fontoskodó tanácsadás nélkül, járni akartam. A tanár egy ffi, iszonyat jó fej. (8an vagyunk, nem is volt kérdéses, hogy lesznek latin-amerikaiak, de van olasz, grúz, ukrán is. A tanfolyás nagyon tetszik, sokat beszélünk és emellett sok feladatot oldunk meg. Rakat házit is kapunk. 
A "fiaimmal" :) minden rendben. Elég sokat veszekednek, főleg játékokon és tea filtereken vagy tea filteres dobozokon. Ilyenkor az egyik azért üvőlt, mert a másik le akarja nyúlni a játékát, a másik pedig azért, mert nem kapja meg azt, amit akar. Carl iszonyatosan erőszakos, ha nem kapja meg azt amit akar, akkor elkezd üvölteni, toporzékolni meg ilyenek. Engem ez annyira idegesít, hogy eldurran az agyam és otthagyom magára, hát üvöltse szét a saját fejét, de az enyémet ne. Erre meg úgy meglepődik, főként azon, hogy szüleivel ellentétben nem kapom fel azonnal és nem gügyögök neki, hogy azonnal abbahagyja és mintha mi se történ volna, visszamegy békében játszani. A másik amin eldurrant az agyam, az az volt, hogy kedves apuka kiszedte a 3om középső rácsot az ágyukból, így szabadon tudnak ki és be mászni. Már az elejétől fogva nem tetszett az ötlet. Komolyan? !!! egy 15 hónapos gyereknek egyedül szabad lehet eldöntenie, hogy mikor marad bent aludni és mikor nem? :@ Az elején még nem volt gond, mert kedveskéim nem értették, hogy mire való a lyuk  az ágyuknál. De aztán szép lassan leesett nekik, most meg már ott tartunk, hogy annyira megtetszett nekik, a szabad döntés joga, hogy délutáni alvás helyett afterpartyt nyomnak a szobában. Aminek az az eredménye, hogy felmásznak a székre, ketten egyre (persze, csak, hogy tuti legyen) és leesnek róla, de úgy, hogy az asztalt is magukra rántják. Hát persze, hiszen csak 15 hónaposak!!! Csütörtökön telt be a pohár, mikor már Carl aludt (ő nagyon rossz alvó) és Benno meg kimászott folyton az ágyból, egy alkalommal bemászott Carl-hoz és ott ütögette, meg keltegette. Ez után mondtam Margretnek, hogy no-no-no kérem vissza az ágyrácsaimat. Megértette és mondta Arnd-nak, hogy hozza vissza, aki persze elfelejtette. Nem voltam rest, megkerestem egyedül :D És ma vissza is aplikáltam. Öröm volt nézni a fiúkat, hogy nem tudtak se be se pedig ki mászni. Naná, hogy ez sem volt kerek, mert Carl ágyánál 3om pálcából csak 2őt tudtam visszatenni, így maradt egy kis rés, de azon nem fér ki. (gondoltam én naivan) Ahogy annak, lennie kell, Carl megpróbálta magát kipréselni a kb 10 cm-teres résen, ki ki is jött de a fejénél megakadt, vissza azonban nem tudott menni, mert a pelusa is nagy a lyukhoz képest. Hallottam, hogy nyöszörög, de gondoltam, hogy csak a szokásos, aztán lementem megnézni és olyan édes volt, mert félig állt, ahogy kilógott az ágyból és úgy szunyókált. Persze visszadobtam az ágyba és szerencsémre tovább aludt. 
Ma (Péntek) fél 8kor kezdtem, mert Margret ma repült Londonba, ahhoz képest, hogy tartottam a mai naptól egész jóra sikeredett. :) 
Holnap Claranak a volt óvodai rendezvényére megyünk, vasárnap meg Arnd barátjának lesz meglepetésbulija az Englisher Garten-nál. Reméelm jó lesz az idő, mert ezt várom már :) 
1 hét Carlsoig és 3 hét Anyuékig. :)