Végre mááár!

Végre, lassan ugyan, de eljön péntek és utazok Coburgba, ezért úgy gondoltam, hogy ma írok, mert holnap tanfolyás, pénteken meg utazás. 
A kert munkálatok egész jól folynak, már a járda, meg az egyik terasz kész, meg néhány növény is átültetésre került. Azt mondjuk totál nem értem, hogy a kerítés elöl mért irtattak ki minden zöld növényt, mert így, kb. a nappali közepéig be lehet látni az utcáról, pedig a ház a telek közepén fekszik. A másik ami tök logikátlan nekem az az, hogy van egy sor tele növénnyel, de olyan zsúfolt mint a fene és mért nem ültetnek ebből a sorból ki növényt a kerítés elé? Na majd kiderül mi lesz, mert az egész kert 15.000 euróba került és nem lesz benne semmi extra sem. No comment. Ez olyan mint a játszó szobába a kanapéágy, ami 1000 euróba került és annyira egyszerű, lila ágy, hogy el se hinnéd hogy ennyibe kerül. 
A fiúkkal minden rendben, bár sztem már most jönnek elő problémák, amiket kezelni kéne, de még nem láttam a szülők felől erre hajlandóságot. Például, Carl olyan erőszakos mint hat másik gyerek. Pl. akar valamit a konyhapultról, legyen keksz, de én nem tudom azonnal odaadni, meg nem is akarom magam azon agyontörni, hogy egy másodperc alatt megkapja a kekszét. Erre elkezd toporzékolni, kiabálni, meg remegni a fejével. Magamban szakadok a röhögéstől, de neki persze nem mutatom. Ilyenkor azt csinálom, hogy leguggolok mellé, megfogom mindkét kezét és mondom neki, hogy türelem, adom neki amit kért, de egy kicsit várnia kell. Erre nem történik semmi, elkezd hisztériázni, mire otthagyom. De volt már rá példa, hogy megértette amit mondtam és abbahagyta a görcsölést. Tegnap Margret kint volt a kertben, megbeszélni, hogy melyik növény hova megy. Én meg megérkeztem a fiúkkal a játszótérről, gondoltam, megfőzőm nekik a levest, megesszük és megyünk aludni. De nem így történt, Carl észrevette, hogy az anyja kint van és ő is ki akart menni, de én úgy gondoltam, hogy másfél órát voltunk kint, déli 12 kor meg nem kell kint aszalódni a napon. Üvöltött, mint a fába szorult féreg és mire abbahagyta volna, persze az anyja kivitte. Olyan idegesítő, mert mindent megkapnak amit akarnak, mindent szabad nekik. 
Tegnap kaptam egy ajándékutalványt ( azért, mert, hogy maradtam és segítettem a hétvégén) a dm-be 20 eurósat, ma már le is vásároltam :D vettem: körömlakkokat, száj fényt, márkás testápolót és krémet. Olyan jó érzés volt, mert elhatároztam, hogy most olyan dolgokat veszek, amikre egyébként rá se nézek, mert drága. 

Ezt leszámítva nagyon édesek, ha nem veszekednek a rózsaszín játékbaba kocsin, akkor szépen eljátszanak egyedül. Bennonak van egy napszemüvege, amit néha felvesz, de csak és szigorúan a nappaliban hajlandó hordani xD 

A tanfolyás változatlanul jó, eléggé nehéz, de hát ezért is jó. Sok házit kapunk, amit külön tetszik. Arnd megrendelte a könyvemet, mert nem volt a könyvtárban. Vagyis eredetileg úgy volt, hogy Coburgban is megnézem, de meghallotta és elkérte a könyv címét, madj 3 perc múlva mondta, hogy csütörtökre itt lesz. De úgy se írok bele, így majd a következő au-pair- ük is használni tudja, ha ezt akarja tanulni. Ja tegnap nem kicsit volt vicces. A sulinak két épülete van, egy a Rosenheimer Platz-on egy meg a HBF mellett. Eddig mindig a fő épületben volt az óra, de tegnap közölték velünk, hogy a HBF melletti épületbe kell menjünk, mert a tanár ott van. Így 15 perces késéssel tudtuk csak elkezdeni az órát, mert még oda kellett utaznunk. Hát ennyit a német precizitásról, vagyis az ő oldalukon bürokrácia, meg rend, de aztán amit nyújtanak, az nem mindig ilyen formában jön vissza. 
1 nap Carlosig
2 hét és 4 nap Anyuékig