Magamról
- Sára
- Gräfelfing, Bayern, Germany
- 22 éves vagyok és au-pairkedem Bayernban, iker fiúkra vigyázok meg néha a 6 éves lány testvérükre. Már több mint egy éve itt kinnt élek, voltam erasmus-diák, gyakornok és most au-apir. :) A következő remélhetőleg a dolgozó ember státusz lesz.
Carl&Benno
2011. június 15., szerda
"Egyétek és vegyétek" :)
Hát megvolt, itt voltak Anyuék. Olyan hamar elment ez a 4 nap, hogy csak most ócsudok fel, hogy okkés, mit is csináltunk? hol is voltunk? Kezdem onnan, hogy Péntek és fejezem a mánál.
Pénteken sokáig aludhattam volna, mert Margret a fiúkkal elment a nagyihoz, mert szülinapja volt, és ott töltötték a délelőttöt. Hogy mért is nem aludtam sokáig? Hát persze, mert hogy ki kellett takarítanom a szintemet, ki kellett nyomtatnom még ezt azt. Persze a "sokáig" relativ, mert fél 9kor keltem ki az ágyból, mert úgy volt, hogy 11-re érnek vissza, amiből persze fél 12ő lett. Kitakarítottam, meg elrendeztem a száradt ruhákat. Persze 11kor még sehol se voltak, gondoltam, okkés akkor megnézek egy fejezetet a Jóbarátokból és mikor elindítottam, hallottam, hogy megjöttek. Naná, ahogy annak lennie kellett, Carl is meg Benno is elaludt a kocsiban, így fél 12kor lettek lefektetve. Megbeszéltük, hogy akkor Margret még elmegy vásárolni, aztán megy a munkába. Közben felkeltek a fiúk, Margret kiosont, nehogy baj legyen belőle, hogy ha netán meglátnák a fiúk. Margret el, telefon csörög, hogy Clara hazajöhet-e. Na mondom király, persze jöjjön. Így együtt voltam a 3om gyerekkel este 7ig, közben meg Carlos is megérkezett. Ajjjj úgy ki tudok akadni Claran!!!! Olyan idegesítő, hogy egyszer leütöm az tutti. Hogy mit is csinál? Hát azt, hogy egyedül normálisan nem tudja lekötni magát, mindig csinál valami hülyeséget, amitől falnak megyek. Például, elmegyünk sétálni, veszek nekik perecet, leülünk megesszük. Tovább sétálunk még egy kicsit és minden lépésnél megkérdezi, hogy még mit veszünk. Mondom: semmit, kaptál perecet ('szal szádat befogod) erre elkezd hisztizni, hogy már pedig vegyek neki édességet. Mondom: NEM CLARA, AZ ÉG SZERELMÉRE ÉRTSD MEG, HOGY OTTHON A SZEKRÉNYBEN ANNYI CSOKI MEG CUKOR VAN, HOGY MIKOR KINYITOM AZ AJTAJÁT AGYONNYOMNAK. Persze tovább hisztizik, a csúcs az mikor már azon kezd el nyáverogni, hogy akkor vegyünk a sajtbolta sajtot. JESSZUS!!! Persze türelmesen próbálok válaszolni, de erre mit lehet lépni? Sajtot? Akkorát röhögtem rajta xD Hazaérünk a sétából, erre elkezdi enni az éretlen ribizlit. Erre azt lépem, hogy ne edd 'vazze', még nem jó. Mire jön, hogy ő meg az anyukája így eszik. NA erre mondom, egyed 'bazze', majd lefosod a lábad szárát. Akkor durrant el az agyam, mikor a Bennot is elkezdte vele etetni. És mindenre tud valami "okosságot" mondani. Ami kiveri a biztosítékot az az, hogy de igen azt szabad, meg, hogy én nem tudom. Ajjj. Tudom, hogy csak 6 éves, de akkor is! A végén persze mindig oda jutunk, hogy meg kell neki mondjam a magamét. Mire elvonul, majd rendezi a vonásait és ismét normális.
Péntek este még próba vezettem Margrettel a tankot. Szombaton meg kimentünk, csak mellékesen jegyzem meg, hogy mindannyian, tehát 7-en, így a kocsiba alig fértek be a cuccok :D Visszafele, ugyan GPS-el jöttünk, ennek ellenére, 2szer rossz helyen hajtottam le a pályáról, ennek oka az lehetett, hogy mint két fogyi úgy hallgattuk azt a gépet, csak éppen nem figyeltünk rá oda teljesen. Lényeg a lényeg, az autót épségben hazajuttattam és még szépen le is tudtam vele parkolni.
Anyuék olyan 1 fele érkeztek meg, addig aludtam még egy kicsikét, az idő tehetett róla. Megjöttek, ettünk, majd vázoltam a tervet a napra, amit apu elfogadott, bár a megközelítését már átszervezte, de így volt jó. Olimpiapark meg a torony, ami szép meg jó is lett volna, ha nem kezd el szakadni az eső és persze az ernyőket otthon hagytuk, mert ott még szép volt az idő. A toronyból szép volt a kilátás. Vasárnapra teljesen mást terveztem, mint amit végül csináltunk, de nem baj :) Ja persze apa szervezte át xD Városban voltunk nevezetességeket nézni, meg a HB-ben ebédelni, ahol sajtos spätzl-t ettem, ami nagyon finom volt. Utána megint sétáltunk, majd beültünk a kedvenc kávézómban, ami fentt van emajdnem egy szintben a városháza tornyával. A kedvenc limonádém ittam :) Hétfőn kimentünk az Allianz arénába, de tök fölösleges volt, mert 2 órát kellett volna várni a következő vezetésre, így ittunk ott ki kolát ki meg sört. Jajj olyan vicces volt, mert öcsi persze kiborította a kóláját :) Utána elmentünk az Englischer-gartenban ahol megint kolbit, krumplit ettünk, de finom volt. Carlos meg hazafelé utazott Coburgba. Kedden, bevásárló 45 perces körútra mentünk a pasingi árkádba, de mit mondjak nem volt egy nagy szám. Na azért tuttam venni a H&M-ben egy cuki cipőt meg egy felsőt :D, majd rohanás haza, becuccolni az autóba és GO BMW-Welt. Ahol kis híján egy öngyilkos csoport tagja lettünk, mert a vezető nő, olyan de olyan unalmas volt, hogy csak na. A gyár elég érdekes volt, mindaddig, amíg nem kezdett el bevezetni minket a motor részletes összeszerelésének a menetébe. Jajj már, oké oké, motor az motor de, hogy hova milyen szelepek és bizgerentyek mennek, totál hidegen hagy. Szerencsére még azelőtt végeztünk mielőtt tett legességig fajult volna a dolog xD Elbúcsúztunk majd apunak bemutattam a parkoló automatát és megint elbúcsúztunk. Ők haza én meg Coburg felé vettem az irányt. Carlos felszedett München pályaudvarán és együtt zötykölődtünk haza. Fél11re meg is érkeztünk. Carlos már a vonaton felkészített, hogy művészi állapotok vannak a szobájában, vannak ilyen dolgai, hogy egyes elemeket észre sem vesz. vagyis a logika, hogy ott vannak, de még sincsenek annyira ott. A kép az kb . ilyen volt. Kanapén és ágy végében kiszórt leszáradt ruhák, ágy közepén az utazásból megmaradt ruhák. Kávézó asztalon művészi kellékek, íróasztalon is plusz még tancuccok, cipő mindenhol és kosz. Nem volt nagyon durva 20 perc alatt közösen összerámoltunk úgy, hogy én még a táskámat is kipakoltam.
Így nagyon hamar el tud telni 4 nap. Most meg jön a tanulás ezerrel, de persze megfáztam -.- és olyan fáradtnak érzem magam.Mondom ma: "Úgy érzem, mintha valaki ülne a fejem". Erre mondja Carlos, "hát akkor rám ül, ha már valaki, akkor inkább ő üljön a fejemen. "
Képek ismételten MAJD jönnek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése